Sóbánya, sóterápia
Speleo elnevezés sóbányát takar görögül, innen ered a Speleo-Terápia, sóbánya terápia, azaz sóterápia.
Később a középkorban a szerzetesek kezelték a betegeket sóbányákban, ahol bányászattal és a sósziklák egymásba ütögetésével produkáltak sóport, amelyet aeroszol formájában, a páciensek belélegezték és állapotuk jelentős javulást mutatott.
Az 1800-as évek közepén, Felix Botchkowski, a lengyel üzemorvos felfedezte, hogy a sóbányákban dolgozó munkások között szinte egyáltalán nem fordult elő semmilyen tüdőbetegség.
A II. világháború idején Németországban a sóbányákat menedékként használták. Bombázások idején az emberek viszonylag hosszú időt töltöttek el bennünk. Amikor elhagyták a bányákat azt figyelték meg, hogy sokkal könnyebben lélegeznek.
Az egykori Szovjetúnió területén 1968-ban nyitotta meg kapuit az aknaszlatinai sóterápia klinika, ahol légúti betegeket kezeltek, rendkívül eredményesen.
A természetes sóbányák gyógyító hatásának alkalmazása sajnos korlátozott és helyhez kötött. Ennek kapcsán került sor a mesterséges sóbánya-mikroklíma terápia kifejlesztésére, amely a természetes közeg implementációja.
