Sóbánya, sóterápia

A különféle só-terápia múltját egészen az Ókori Görögországig vezethetjük vissza, amikor is megfigyelték, hogy a sóbányáknak kifejezett jótékony hatása van légúti problémák esetén.

Speleo elnevezés sóbányát takar görögül, innen ered a Speleo-Terápia, sóbánya terápia, azaz sóterápia.

Később a középkorban a szerzetesek kezelték a betegeket sóbányákban, ahol bányászattal és a sósziklák egymásba ütögetésével produkáltak sóport, amelyet aeroszol formájában, a páciensek belélegezték és állapotuk jelentős javulást mutatott.

Az 1800-as évek közepén, Felix Botchkowski, a lengyel üzemorvos felfedezte, hogy a sóbányákban dolgozó munkások között szinte egyáltalán nem fordult elő semmilyen tüdőbetegség.

A II. világháború idején Németországban a sóbányákat menedékként használták. Bombázások idején az emberek viszonylag hosszú időt töltöttek el bennünk. Amikor elhagyták a bányákat azt figyelték meg, hogy sokkal könnyebben lélegeznek.

Az egykori Szovjetúnió területén 1968-ban nyitotta meg kapuit az aknaszlatinai sóterápia klinika, ahol légúti betegeket kezeltek, rendkívül eredményesen.

A természetes sóbányák gyógyító hatásának alkalmazása sajnos korlátozott és helyhez kötött. Ennek kapcsán került sor a mesterséges sóbánya-mikroklíma terápia kifejlesztésére, amely a természetes közeg implementációja.



A jelen pillanatban létező száraz só-terápia eljárás a kárpátaljai kutatócsoportnak és egy magyar elektroműszerésznek, Fehér Jánosnak köszönhető.

Kulcsszófelhő: sóbánya, sóbarlang, sóterápia, só-kezelés, só-terápia, sószoba, só, só-, kezelés, terápia